A rendszer lényege, hogy az előlapon elhelyezett adóból infravörös sugarat bocsát ki, és egy szenzorral érzékeli a monitor előtt ülő felhasználóról visszaverődő jeleket. Ha a visszaverő jelek szöge nem esik bele az adott érzékenységhez rendelt tartományba, akkor ezt a monitor szoftvere úgy érzékeli, hogy a felhasználó nincs a gép előtt, tehát egy megadott idő után aktiválja az energiatakarékos állapotot, kvázi jelentősen lecsökkenti a fényerőt. A PowerSensor érzékenysége tehát állítható, amire azért van szükség, mert az egyes felhasználók más-más távolságból szeretik nézni a monitort, így elkerülhetővé válik a fals jelek érzékelése (például a falról visszaverődött jeleké).
A PowerSensor megléte nem mindenki számára fontos vagy előnyös, hiszen sokan azonnal kikapcsolják a monitort, ahogy felállnak a monitor elől, mások pedig inkább az operációs rendszer időzítőjére bízzák a készenléti üzemmód bekapcsolását. Egy irodában viszont, ahol gyakran kell elmozdulni a gép mellől meghatározhatatlan időre (gyakran csak 10-20 mp-re vagy 1-2 percre), ott nem feltétlenül egészséges (átvitt értelemben, természetesen) a bekapcsológombot túl sűrűn nyomkodni. Otthoni felhasználásra a PowerSensor viszont nem mindig hasznos, mivel minden olyan tevékenységhez, amit tipikusan távolabbi üléspozíciót igényel (például filmnézés), ott mindig ki kell iktatni.
Térjünk rá a Philips monitor külsejére és felépítésére, aminek egyik meghatározója a kávába épített LED-es háttérvilágítás. A 21,5 hüvelyk képátlójú kijelző ennek hála igen vékony, viszont a beépített tápegységnek helyet kellett biztosítani, ezért a hátulja középtájon kissé kidudorodik. Nem csak vékony, hanem rendkívül könnyű is lett ez a monitor, még a leszerelhető talppal együtt is csupán 3,68 kilogramm.
Ha már szóba került a talp, akkor meg kell említeni, hogy tömegét tekintve lehetne kicsit nehezebb, valamint illesztés szempontjából szorosabb, mert a kijelző hajlamos billegésre, remegésre. Ennek egyértelműen az az oka, hogy a kijelző nyaka (állványa) kicsit lazábban illeszkedik a talpba, pedig szép és igényesen megmunkált darab, de ez jelen esetben nem elegendő.
Az állíthatóság, mint olyan, ebben a kategóriában általában a dönthetőségre korlátozódik. Most sincs ez másképpen, be kell érnünk az előre enyhe (-5 fokos), hátra pedig valamivel nagyobb (+20 fokos) szögű billentéssel.
Nehéz kifejezetten olcsó monitort csinálni digitális bemenetekkel, de mostanság egyre gyakrabban találkozunk DVI és HDMI csatlakozókkal az olcsóbb kategóriában is, ahogyan ezen a kijelzőn is. Beépített hangszórót ugyan nem kapunk, de ha a monitort HDMI-n csatlakoztattuk a számítógépre, akkor tudjuk használni a hátoldalon található 3,5 mm-es jack kimenetet; erre erősítővel ellátott hangfalszettet vagy fejhallgatót dughatunk.
A tesztelést a DVI kábel csatlakoztatásával kezdtük, majd megkezdtük a kalibrálást.
A 0,8-as delta E jó eredménynek számít, a 2,8-as maximum sem vészes, de utóbbinál láttunk már jobbat olcsóbb monitorok esetében is. A grafikonon jól látszik, hogy ez az eltérés a piros csatorna pontatlanságából adódik.
| 120 cd/m2 – 6500K – 2,2 gamma | Fényerő | Kontraszt | Vörös | Zöld | Kék | ICC profil |
|---|---|---|---|---|---|---|
| Philips 227E3LPH | 50 | 40 | 99 | 88 | 95 | >katt< |
A 120 cd/m2-es értéken a feketepont 0,16 cd/m2, ami 750:1 kontrasztarányt eredményezett. Ez picit távol áll a gyártó által megadott 1000:1 értéktől, de igazából már elfogadható érték, tekintve hogy gyakran ennél sokkal rosszabb értékeket kapunk, hiába szerepel az adatlapon az említett 1000:1 arány.
A képre ránagyítva a fekete referencia végett meghagytuk a monitor felső és bal oldali élét
A háttérvilágítás beszűrődését vizsgálva meglepően jó eredményeket kaptunk. Zavaró foltokat, sarkokon vagy széleken masszívan beszűrődő bevilágítást nem észleltünk, így a TN+film paneles kijelzőkön belül igen előkelő helyen szerepel ez a típus.
A menü nem igazán tartogat extrákat számunkra, minden egyértelmű és könnyen kezelhető. Ez utóbbi a meglehetősen finoman működtethető érintőgombokkal zajlik, melyek a káva jobb alsó sarkában kaptak helyet. Az érintőgomb egyik nagy hátránya, hogy a káva minduntalan ujjlenyomatos lesz, főleg, hogy a sokak által gyakran használt ki- és bekapcsoló gomb is ilyen. Szöveges feliratot ugyan csak az egyik kapott, de az egyértelmű ábrákból könnyen kitalálható a funkciójuk.
Az adatlap szerint a g2g válaszidő 2 ezredmásodperc, a tipikus pedig 5 ms, ami b2b-t jelenthet. A menüben van egy Smart Response beállítási lehetőség, ami elvileg csökkenti a válaszidőt, ezért mindkettővel kipróbáltuk a kijelzőt.
Válaszidő Smart Response nélkül
Válaszidő Smart Response beállítással
Igazából említésre méltó különbséget nem véltünk felfedezni a be- és kikapcsolt állapotok között, mindkét esetben hozza a gyors, TN+film paneles kijelzőktől elvárható szintet. Az input lag méréséről most sajnos le kell mondanunk, ugyanis nem volt kéznél használható katódsugárcsöves monitor, amivel a mérést el tudtuk volna végezni.
Betekintési szögek
Itt a képek magukért beszélnek. Már pontosan szemből nézve is jól látszik, hogy a panel a sarkok felé sötétedik, de alulról nézve a legrosszabb a helyzet. Felülről vizsgálva a panel erősen világosodik, fakul, oldalról nézve pedig a színek is torzulnak egy picit. TN+film paneltől nem is vártunk jobbat. Mindenesetre videóra is felvettük a horizontális betekintési szög változásával járó kontrasztvesztést.
Fogyasztás
A gyártó 24 wattos maximális fogyasztási értéket ad meg, ami természetesen mindent maximumra állítva értendő, de ezt a legritkább esetben használjuk, tehát szokás szerint a kalibrált beállítással végeztük el az erre vonatkozó méréseket. Az eredmény 16,5-18,5 watt között váltakozott képtartalomtól függően, tehát a LED-es világítás hozza 10 wattos előnyét a hasonló méretű, de CCFL háttérvilágítást alkalmazó kijelzőkkel szemben.
A Philips 227E a kicsit bizonytalan talp ellenére egy nagyon igényesen összerakott 21,5"-es LED-es monitor, de van még egy kisebb hibája: ez pedig az ára. 37 000 forint ebben az árkategóriában első látásra nem éppen "best buy". Ami egyébként megdobja az árat, az a digitális bemenetek – főként a HDMI – megléte, ugyanis a hasonló méretű, ugyanilyen bemenettel is rendelkező konkurensek alig-alig olcsóbbak (32-33 000 forint körül kaphatók), és akkor azok nagy részén nincsenek olyan extrák, mint az érintőgombok vagy a PowerSensor. Így nézve a 227E ára már nem is olyan vészes.
Ettől függetlenül ebben a kategóriában ez a kijelző képminőségben nem igazán tud újat mutatni, de TN+film paneltől ezt nem is várhatjuk ma már el. Az egyetlen dolog, ami egyedivé teszi ezt a modellt, az a PowerSensor, valamint kapunk egy nagyon korrekt szoftvert is, amivel a Windowsban állítgathatjuk az egyes paramétereket, és segít a színek bekalibrálásában is, de hasonlót láthattunk már más gyártóknál is. Hogy ez megér-e néhány plusz Mátyást (ezrest) a konkurenciával szemben, azt a leendő vásárlónak kell eldöntenie. Mindenesetre áramszámlán ezt a különbözetet behozni bizony beletelhet néhány évbe, de nem mindig csak ez számít, hanem az egyéni ízlés és a márkahűség is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése